Miért a fogorvosi pályát választottad?

Édesanyám legjobb gyerekkori barátnője fogorvosként végzett. Családilag hozzá jártunk mindannyian, épp csak óvodás voltam, mikor elkísérhettem édesanyámat hozzá kezelésre. Az én számba is belenézett. Beavatkozásra ugyan nem volt szükség, de engem akkor nagyon megragadott a rendelő hangulata. Tetszett a szék, tetszett, ahogy lehetett vele liftezni, imádtam a fúrókat, a mindenféle érdekes, fura eszközöket. Kedves hölgy volt, hagyott bámészkodni, mindent megnézhettem, bármiről kérdezhettem. Így aztán semmi ellenségeset vagy félelmeteset nem láttam abban, ami egy rendelőben történik. Később úgy alakult, hogy én is az lettem. Nem volt semmiféle nyomás a család vagy bárki más részéről, egyszerűen magától értetődő lett.

Milyennek találod most a szakmát, hogyan alakult ahhoz képest, amit vártál?

Gyerekként fogalmam sem volt, mi lesz. Évente egyszer megnézett a fogorvos, néha sűrűbben, de tennivalója nem volt, jók voltak a fogaim. Amit viszont tudtam, hogy segíteni akarok azokon, akiknek szükségük van rá. A mai napig, ha megkérnek valamire, legyen szó bármilyen jellegű segítségről, igyekszem megtenni azt, ami tőlem telik. Úgy érzem, igazi segítőnek születtem. Egy ideig még az is terítéken volt, hogy általános orvos leszek, de egy szomszédunk, aki orvos volt, lebeszélt róla. Úgyhogy maradt ugyan az egészségügy, de azon belül a fogorvoslásnál maradtam. Fiatalon még az is tervben volt, hogy esetleg szakács leszek, hiszen az is egyfajta kommunikáció az emberekkel, egyfajta boldogság okozás. Ráadásul enni mindenki szeret. Most fogorvosként a jó emésztést tudom segíteni. (nevet)

Hol kezdted a pályádat?

Az egyetemen, azon belül is az ügyeleten kezdtem, ami egész más környezet, más szemléletet, mint ahova mostanra kikötöttem. Az egy bonyolult működés, ahol mindenfajta speciális igényt el kell tudni látni. A nehézség az volt számomra, hogy mindig figyelemmel kellett lenni az anyagi keretekre. Sajnos behatárolt, mit lehet kihozni egy adott összegből. Úgyhogy ezen keretek között igyekeztem mindig a lehető legkisebb kompromisszumot megkötni, és olyat csinálni, ami szakmailag is vállalható, ami mind a társadalombiztosítás, mind a funkció és esztétika minimumainak megfelel.

A feladatom másik része az oktatás volt, szintén az egyetem keretei között. Hazai és nemzetközi hallgatók oktatását kellett segítsük, elsősorban a gyakorlat szintjén, de sokszor az elméleti tudást is pótolni kellett. Ott tanultam meg, mi az, ami a gyakorlatban eltér a tankönyvhöz képest, milyen praktikákat lehet alkalmazni, hogyan kell csapatban dolgozni, hogyan kell az időnket beosztani. Az állami ellátás lehetőségei és körülményei ismertek. Állandó az asszisztens hiány, és az ott dolgozóknak megélhetési nehézségei vannak.

Párhuzamosan, egy hónap különbséggel 2017. októberétől kezdtem Németh Andrea doktornőnél is dolgozni. Itt teljesen más szemléletet kellett elsajátítanom. Talán kevesebb az alkalom a szakmai bravúrra, de egészen más elvárások és lehetőségek mentén, egészen más a nyújtott teljesítmény is. Egy magánpraxisban elsősorban a lehető legjobb minőségű, nem kivehető pótlások elkészítését várják tőlünk. Az állami ellátásban – akár kicsit tankönyvi jelleggel, a szent és sérthetetlen protokoll 100 százalékos betartásával kell mindennek eleget tenni –, ezért olykor felesleges keretek közé szorítjuk magunkat. A magánpraxisban viszont csak a páciens kérheti a kompromisszumot. Itt az esztétika és a funkció a meghatározó, természetesen a megfizethető és szakmailag korrekt kivitelezés mellett.

Mit tehet a páciens annak érdekében, hogy minél kevesebb probléma lépjen fel?

Elsősorban az alapos fogmosást kell kihangsúlyozzam, illetve a fogköztisztítást. A mai fiatal felnőttek nagy része nem tudja, hogy a szuvasodás a fogak között maradt ételmaradék, az el nem távolított lepedék miatt indul. A szuvasodások nagy hányada, az ínygyulladás, valamint a fogvesztés is megelőzhető lenne, ha mindenki megfelelő szájhigiénét alkalmazna. Emellett minimum évente egy látogatás a fogorvosnál kötelező lenne. Ha rendszeresen jár valaki kontrollra, sokkal kisebb beavatkozásokra van szükség, mintha csak akkor találkozunk, mikor már fáj valamije.

Munkája egy részét az általános fogászati beavatkozásokon túl az implantátumok behelyezése és fogpótlások készítése teszi ki. Milyen téveszmék alakultak ki az implantokkal kapcsolatban?

Elsősorban az egy téveszme, hogy az implant kilökődik. Nagyon fontos tudni, hogy magától nem fog kiesni egy implantátum. Amennyiben orvosilag, szakmailag jól van behelyezve, akkor az implantátum élettartama örök élet plusz 2 nap. Az első páciensnek, akinek még a hatvanas-hetvenes években helyezték be az implantátumát, 40 év elteltével sem volt vele gondja. Ugyan vannak újítások a technológiában, de a lényeg azóta nem változott. És amennyiben az orvosok, és a páciensek együttműködnek, akkor örökre szólhat. De ne feledkezzünk meg arról, amit a páciens tehet annak érdekében, hogy tényleg minden a legnagyobb rendben menjen. Sajnos keveset beszélnek a fogorvosok a dohányzás káros hatásáról. A láncdohányosok esetén a csontosodás egyértelműen romlik. Az ő esetükben hatványozottan be kell tartani a korrekt szájhigiéniát, és a kontroll időpontokat. Fontos kiemelni, hogy a gyógyulásnak is van reális ideje. Volt olyan esetem, amikor valaki a közelgő esküvője miatt mindent azonnal szeretett volna. A csontosodást azonban nem lehet siettetni, a szakmai szabályokat itt is be kell tartani.

Másik ilyen téveszme, hogy idős korban már minek csináltasson valaki implantátumot. Természetesen technikailag lehetséges, és lehet indokolt is. Ne felejtsük el, hogy a megfelelő implantátummal az étkezés, és az emésztés javítható, ami egészségügyi és nem csak esztétikai kérdés. Természetesen van olyan eset, amikor már nem etikus valakinek implantátumot behelyezni, de nem erre gondolok. A funkció mellett előfordulhat, hogy valakinek az esztétikum olyan fontos, hogy az önmagában is indokolhatja az idős korban történő felhelyezést. Hozzáteszem, hogy fogorvosként az eltúlzott esztétikai igénnyel nem értek egyet, sokkal szebbnek tartom a természetes fogakat, mint az erőltetetten fehérre, vagy egyen-formájúra formált fogsort.

Nemsokára születik első gyermeked. Ennek kapcsán van-e olyasmi, amit fogorvosként javasolsz a kismamáknak, olyasmi, amit ti is megtettetek a feleséged várandóssága alatt?

Amennyiben a várandós kismama a fogtisztítást nem hanyagolja el, semmi más külön teendőre nincs szükség. Tévhit, hogy a gyerek kiszívja a kalciumot a kismama testéből. Inkább arról van szó, hogyha nincs megfelelő ápolás, a gyulladás könnyebben elindul, és a dentin sejtek és az állkapocs sejtjei nem tudnak olyan jól működni, a csontépítés nem megy úgy, mint normál esetben. A hormon folyamatok miatt ilyenkor nőhet a fogszuvasodás veszélye, könnyebben kieshet a fog. Amit megtehetünk, és meg is kell tenni: az alapos fogmosás, fogtisztítás, minimum két alkalommal kontroll a várandósság kilenc hónapja alatt, és fogkő eltávolítás. Ne felejtsük el, a kismama szájhigiéniája nemcsak azért fontos, hogy neki rendben legyenek a fogai. Bizonyos baktériumok átadhatók a kisbabának is. Itt most nem klasszikus öröklődésről beszélünk, hanem a mindennapok során átadott problémáról. Arról nem beszélve, hogy a szokásokat, azt, hogyan ápoljuk, és tartjuk karban magunkat, a mutatott mintával tanítjuk gyermekeink számára.

Mesélj a sikersztorijaidról!

Sikernek élem meg, ha nagyon messziről indulunk egy pácienssel, ha sok foghúzása van, ha komoly rehabilitáción megy keresztül, mégis mosolyog a végén. Az az optimális, ha az én orvosi elégedettségem, és a páciens elégedettsége egybeesik. Néha az orvos ugyanis tovább menne, mint a páciense. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy minden sikersztori mögött egy komplett csapat munkája áll: nemcsak a technikai munkatársak, hanem a betegeket fogadó recepciósok, a munkában aktívan résztvevő asszisztensek, a marketingesek, és mindenki részt vesz a maga területével. Az egymásra figyeléssel, mosolygással, akár egy kis humorral jobb és gyorsabb teljesítményt, és végeredményt érünk el, ami végül mindenkinek jobb érzést okoz.

Hogyan töltődik egy orvos?

Jelenleg várom a kislányom születését, úgyhogy meglehetősen aktívak az otthoni napjaim is. Részt veszek bármilyen háztartási munkában, de elsősorban a főzés-bevásárlásban jeleskedem. Fontosnak tartom ezt a fajta egyenjogúságot otthon is.

Mi az ami még szakmailag érdekel, amit még szeretnél megtanulni?

A csontpótlás, mint terület érdekel elsősorban. Azt szeretném még megtanulni, hogy üzembiztosan menjen, olyan komplikáltabb eseteket is szeretnék bevállalni, mint arcüreg emelés, komolyabb mennyiségű csontpótlást. Folyamatosan kell fejlődni, hiszen mind az anyagok, mind a technika, vagy a szemlélet is változik. Az a jó, ha azt érzem, hogy amit eddig tudok, az még kevés. Hanyag akkor lesz egy orvos, ha elveszti az érdeklődését az újdonságok, vagy a páciens iránt. Ilyenkor szerintem abba kell hagyni.

Ebben a folyamatban a továbbképzések jók, de házon belül is lehet tanulni. Mások vagyunk a csapatban, mindannyiunkat más miatt szeretnek, de a magas szintű szakmaiság és a jó szándék megkérdőjelezhetetlen mindenkinél. Ha több orvos együtt dolgozik, akkor egymástól tudnak megoldásokat, trükköket eltanulni. A rezidensektől is van időnként mit ellesni, nem a kor jelenti azt hogy jobbak vagyunk. Ráadásul egyéni, hogy adott esetben mi az, ami bejön, és mi az, ami nem jelent adott esetben megoldást. A doktornőtől is próbálok fortélyokat, praktikákat elsajátítani. Az egyfázisú implantátummal kapcsolatban még fejlődnöm kell. Tudni kell, mi az, ami lehetséges, és mit nem lehet megoldani. Ezt pedig tudni kell közölni a pácienssel is.

Mi az amit tud a páciens tenni ahhoz, hogy segítse a munkátokat?

A legfontosabb, hogy időben itt legyen. Én is igyekszem mindig pontos lenni, annak ellenére, hogy néha nem várt események történnek. Az alaposságból ugyanis ilyenkor sem engedek. Nyomaszt, ha várnak rám, így ha a páciens előbb itt van, és már végeztem, akár előbb is elkezdhetjük a következő kezelést. Nem mellesleg az orvosnak is kell néha egy kis rekreációs idő, főleg egy nehezebb eset után, amit muszáj figyelembe venni. Illetve még egy téma. Kevés szó esik róla, de mi már az a generáció vagyunk, akik jól beszélnek angolul, a szakmai nyelvet is ismerjük. Ha olyan páciens jön, aki sem magyarul, sem angolul nem tud megfelelően, mindenképpen azt javasoljuk, legyen egy általa hozott tolmács, aki segít az együttműködésben, ami a gyógyulás egyik feltétele. A tolmács pedig lehetőleg ismerje a fogászati nyelvet, hisz az egy szaknyelv, amit külön meg kell tanulni.

Bárkit el tudtok látni?

Meg kell fogalmazzuk magunknak azt, kit akarunk ellátni: az embert, vagy csak a fogait. A fogászat önmagában mechanikus, egyfajta építészet. A fogorvoslás több annál: a fogászat mellett kézügyesség, szervezőképesség, kommunikáció és egy csipet pszichológia. Kerek egész, amire a magánorvoslásban legalább jut idő. Meg kell értse a páciens, mit, miért, hogyan kell kezelni. Ha jobban érti, mi történik, nagyobb lesz a bizalma, jobban tud és hajlandó együttműködni. A Professional Dentalnál olyan pácienseket tudunk vállalni, akik be tudnak ülni a székbe, és tudnak kommunikálni. Sérült embereket is el tudunk látni, ha együtt tudnak működni, de itt minden eset egyedi, amikor egyedileg is kell dönteni.