Mesélj magadról, mi miatt választottad a fogorvosi pályát?

Még az általános iskolában minden érdekelt, jó tanuló voltam, igyekeztem jól teljesíteni. Hetedik osztályban gondolkodtam el először azon, milyen irányba menjek tovább, mi is az, ami igazán érdekel. Ugyan mindenben jó voltam, de a reál tárgyak érdekeltek igazán, azon belül is a biológia. Jó volt a kézügyességem, szerettem kapcsolatban lenni emberekkel. Akkoriban édesanyámmal sokat tanakodtunk, mi az, ami nekem való, amiben ki tudok teljesedni, és jól tudom a képességeimet hasznosítani. Sokáig tetszett az építész szakma is, végül mégis az orvosi pálya mellett maradtam, abban éreztem elememben magamat. Ezen belül is a fogorvosi irány az, ami igazán tetszett. Nőként, a későbbi családalapítás, és a gyerekekkel kapcsolatos feladatok szempontjából könnyebbnek tűnt, mint az orvosi pálya többi ága. Talán azt is mondhatjuk, hogy lelkileg kevésbé megterhelő, hiszen itt nem kell akár emberéletekről dönteni, ami engem nagyon megviselne.

Mennyire alakultak úgy a szakmai dolgok, ahogy előre elképzelted?

Nem sok konkrét elképzelésem volt, a családban vagy a szűk környezetemben nem volt orvos vagy fogorvos, így közvetlen tapasztalatom sem lehetett. Az egyetem alatt pedig még minden csak lassan körvonalazódott. Később azonban, már munka közben tanulni, élesben felzárkózni sokkal könnyedebben ment, úgy éreztem jobban tudok fejlődni. Az aktív élet számomra abszolút pozitív élmény. A folyamatos szakmai csiszolódáson túl, aminek talán sosincs vége, a legnagyobb feladat számomra az, hogyan lehet minden körülmény között emberileg hitelesnek maradni. Vannak szituációk ugyanis, amikor szembesítenek a fiatalságommal, vagy azzal, hogy nő vagyok. Azt még tanulom, hogyan tudom a szakmai döntéseimet, a pácienssel közlendő esetleges rossz hírt, a legtökéletesebben, leghitelesebben képviselni. Ha például kiderül, hogy egy fogat nem lesz elég betömni, hanem gyökér kezelni kell, fel kell tárni, esetleg akár ki is kell húzni, akkor az nem egy hiba, hanem sajnos egy olyan történés, ami benne van a pakliban. Az adott keretek között kell a lehető legjobban együttműködjünk a pácienssel, aminek a végén a számára optimális megoldást kell megtaláljuk.

Mi az, amit általában jónak, felemelőnek élsz meg?

Már az egyetem alatt is arra készítettek fel minket, milyen lesz szembesülni a félelemmel, vagy a páciensek részéről érezhető bizalmatlansággal. Még úgy tanultam, hogy  minden harmadik ember tart attól, mi fog történni, vagy ellenérzéssel viseltetik egy-egy fogorvosi kezeléssel szemben. Szerintem azonban az arány még ennél is rosszabb. A mi feladatunk az, hogy egy-két kezelés alatt megnyerjük magunknak a pácienst, elérjük azt, hogy megnyugodjon, együttműködjön és végül mosolyogjon. Felemelő azt érezni, hogy ebben nekem is részem van. Büszke vagyok, hogy valaki, aki máshol, másnál járt már korábban, esetleg rossz tapasztalatai voltak, itt szép lassan kinyílik. Ehhez a közös munkához egyetlen utam van, mégpedig a kommunikáció. Kezelés közben is figyelem az embereket, az önkéntelen reakcióikat, a testbeszédüket. Volt, aki azt mesélte, hogy a szék ülve csak a szememet nézte, ahogy dolgozom, mert látta benne a nyugalmat, és ez a higgadtságom később rá is átragadt.

Ami néha nehéz, vagy erőn felüli energiát kíván, az a váratlanul, akut fájdalommal, ismeretlenül érkező páciens kezelése. Soha senkit nem küldünk el, ha erős fájdalmai vannak. Ilyen esetben azonban gyorsan kell megtalálni a lehető legjobb megoldást. Ilyenkor még akár az érzéstelenítő sem úgy hat, a páciens ingerlékeny, fájdalmai vannak, lehet, hogy a soron kívüliség miatt kezelési idő sem olyan kényelmesen áll rendelkezésre. Van, aki azt kéri, húzzuk ki a fogát, csak szabaduljon, de nekünk ilyenkor is feladatunk arra buzdítani, hogy inkább tartson ki, és tűrje még egy kicsit a fájdalmat. Vagy elkerülhetetlenül előfordul olyan eset, hogy meg kell mondani: a fog nem menthető. Egy fogvesztés azonban nem csak fizikailag trauma, hanem lelkileg is, sokan a végletekig ragaszkodnak egy-egy foghoz. Ez tökéletesen érthető, hiszen a pótlás drágább és megterhelőbb is, mégis van, amikor már csak ez a lehetőség marad. A páciensek körében még nagy a szórás az eredeti elképzelést illetően, hogy mi a cél. A fogorvos társadalomban azonban már egyértelműen kimondhatjuk, hogy a fogmentés a feladat. Sokkal inkább, mint korábban, amikor esetleg eszköz- vagy ismerethiányból fakadóan kevésbé volt erre lehetőség.

Mi az, ami téged inspirál a munkád során?

Ami nagyon jó érzéssel tölt el, az a fejlődésem, a biztosabb, gyorsabb kezem. Látom a munkám visszaigazolását, megtapasztalom azt, hogy a páciensek ajánlanak egymásnak. Egy korábbi páciensre hivatkozó új személy engem is lelkesít. Leginkább arra vagyok büszke, amikor egy nehezen induló esetben sikerül olyan jó kommunikációt kialakítani a beteggel, hogy nem csak a kezelés ideje alatt, hanem azután is együttműködik. Komolyan veszi az előírásokat, a kontroll időket, odafigyel a szájhigiénére, és általában figyeli önmagát, az esetleges változásokat. Ez a hozzáállás a későbbiekben nagyon megkönnyíti a munkánkat, a lehető legkisebb beavatkozással járó szép, és tartós eredmény elérését.

És melyek az esetleges olyan tapasztalatok, amelyek azt mutatják, hogy még sok a teendő?

Nehéz látni, engem legalábbis megvisel, ha egy páciens nem készült fel egy nagyobb beavatkozásra, és esetleg lelkileg megtöri az, amit hall, vagy ami történni fog. Főleg fiatalabb pácienseknél tapasztalom, mennyire nehéz szembenézni például egy fogvesztéssel, vagy fogágybetegséggel. Még ennél is rosszabbnak élem meg azt, ha a páciens nem fogadja meg a véleményt, orvosi előírást, és megvalósíthatatlan csodát vár. De nem vagyunk egyformák. Ebből is tanulni kell.

Milyen esetleges továbbtanulási, továbbképzési ötleteid vannak?

Egyelőre a meglévő területeken szeretnék magabiztosan, jól, és gyorsan dolgozni, minél nagyobb rutint szerezni. Erősségem a fogtömés, a fogágybetegségek kezelései, de szívesen képezném tovább magam parodontális területen, hiszen a konzervatív beavatkozások sokszor nem elegendőek. Mivel nagyon jó csapatban dolgozom, ha olyasmivel találkozom, amiben még nincsen elég tapasztalatom, akkor itt vannak a kollégánk, akik azonnal segítenek. Szájsebészeti műtétet, bonyolultabb bölcsességfog húzást vagy implantálást még nem vállalok, de ezekben szívesen segédkezem. Olyan is előfordult, hogy egy-egy rendhagyó esetben, gyökérkezelés esetén kellett a nagyobb tapasztalattal rendelkező Viktor kollégám (Dr. Havrilik Viktor – a szerk.) segítségét kérnem. Ilyenkor csak elindítja a kezelést, és én viszem végig a folyamatot.

Térjünk még vissza egy picit a fogorvosnál jelentkező félelemre, mesélj arról, hogyan éli meg az orvos!

A fogorvostól való félelem nagyon gyakori, gyakoribb mint hinnénk, egyáltalán nem szabad szégyellni. A legtöbb új páciens így érkezik. Még gyerekkorból, de akár felnőttkorból is származhatnak olyan rossz élményei, amelyektől nehezen szabadul. Ilyenkor lassabban kezdünk neki, de megéri. A kezelés során befektetett minden energia megtérül, hiszen a későbbi fogápolásban is kitartóbb, és szájhigiénére igényesebb emberekké válnak. Ők azok, akik nem mulasztják el a szükséges ellenőrzéseket, és a későbbi beavatkozásokat még akkor tudjuk elvégezni, amikor az a legkisebb behatással jár.

A fájdalomról azt gondolom, hogy teljes egészében nem elkerülhető, ezt nem is szabad állítani. Hétköznapi szinten már lehet úgy végezni a kezeléseket, hogy ne járjon fájdalommal. Nyomó, feszítő érzés sajnos megmaradhat, de szúrás, nyilallás már nem kell, hogy együtt járjon a kezeléssel. Akut esetben előfordulhat, hogy kevésbé hat az érzéstelenítő, több kell belőle, esetleg tovább kell várni, így ilyenkor a fogorvos gyors keze extrán fontossá válik. Olyan is előfordulhat, hogy valakinek antibiotikumot kell adnunk, és annak a hatása után tudunk érdemi kezelést megkezdeni. A fogkő leszedés is lehet kellemetlen, esetleg érzékenységet válthat ki, amit egyénileg lehet kezelni, de a fogkő leszedés nem jár klasszikus fájdalommal. Annyi előnye van, hogy biztosan kell csinálnunk.

Mi az, amit esetleg magánemberként is megtudhatunk rólad?

Nagyon szeretek táncolni, német néptáncra járok a hidegkúti sváb közösségbe. Szeretem, ha a komoly odafigyelést igénylő munka mellett nyugalmasabb tevékenységre is van időm, ezért rendszeresen kertészkedem, kötök, vagy olvasok. Most került újra a kezembe Durrell-nek a Korfu-trilógiája. Amikor olvasom, úgy érzem, mintha újra gyermek lennék, gyönyörű mediterrán környezetben utazom gondolatban.

Mint gyakorló kertész, és mivel édesanyám többek között végzett természetgyógyász, nagyon hiszek a gyógynövények erejében az egészség megtartásban. Ha reális alternatívát jelent, igyekszem azokat magam is használni. A friss leheletre nagyon ajánlom a petrezselymet, vagy annak a gyökerét rágcsálni. A fogorvoslásban azonban a gyógynövények sajnos kevésbé tudnak megoldást nyújtani. Itt a hagyományos eljárásokat, módszereket kell alkalmaznunk, az újításokat, szakmai és technológiai fejlődést pedig folyamatosan figyelemmel kísérjük. Amit azonban megtehetünk, az a kiegyensúlyozott étkezés, a C és D-vitamin pótlás, a jó minőségű ételek fogyasztása.

Köszönjük a beszélgetést!